A tüzérség kézifegyverei

Lőfegyverként csak pisztolyokat használtak, ez elsősorban a tisztek önvédelmi fegyvere volt. A császári-királyi hadseregben elméletileg a lövegek kezelői számára is rendszeresítettek pisztolyt, az 1824 M aknász- és tüzérpisztolyt. Kisebb űrméretű, és rövidebb csövű fegyver volt, mint a lovassági pisztolyok. Az 1798 M lovassági pisztolyhoz hasonló franciakovás elsütőszerkezettel volt felszerelve, 15,1 mm-es űrméretű csővel. A honvédtüzérségnél azonban csak az első ütegek lövegkezelői kaptak ilyen fegyvereket, a később alakított ütegeknél már nem találkozni velük. Elvétve használtak a polgári lakosságtól beszedett pisztolyokat is, a tüzértisztek kedvelt fegyverei pedig az egészen kis méretű tercerolok voltak, általában csappantyús szerkezettel.

Sokkal gyakoribb volt a szálfegyverek alkalmazása. A tüzér legénység a gyalogságnál rendszeresített 1836 M gyalogsági szablyát használta, illetve a császári-királyi tüzérség hadianyagraktárából származó néhány darab 1828 M tüzér- és aknászszablyát, ami a gyalogságitól 2 mm-rel szélesebb pengéjével és a markolatkengyel egyszerűbb formájával tért el. A tisztek a gyalogsági tisztek fegyvereit használták.