Dabas, Pest megye egyik legfiatalabb városa három, illetve négy eltérő történelmi múltra visszatekintő, egymástól markánsan különböző rétegződésű község összevonása eredményeként alakult ki. A város északi felén elterülő Sári, amit - akárcsak szomszédait - a török 1597 körül pusztított el. Új birtokosa az 1700-as évek elején katolikus szlovák úrbéresekkel telepítette be. A település déli felén Gyón található. Pusztáit az 1720-as években kezdték betelepíteni református magyar, majd evangélikus szlovák jobbágyokkal. A Sárival szomszédos Felsődabas annyiban hasonlít hozzájuk, hogy ide is telepítettek jobbágyságot, katolikus magyar úrbéres lakossága a XVIII. században önálló községgé szerveződhetett.

A középkorban csak egy Dabas létezett, s mint népes helyet már 1270-ben említik az oklevelek. Gyón IV. Béla alatt már fennállt, s ugyan a tatárjáráskor elpusztult, de a XV. század közepére ismét lakott település. A török hódoltság végére az egész környék elnéptelenedett, s az 1690-es összeírás alkalmával, mint lakatlan területet vették számba.

Alsó- és Felsődabast 1947-ben kormányhatározattal egyesítették, 1966-ban pedig hozzácsatolták Gyónt és Sárit is. 1970-re Dabas így érte el a 13000-es, valóban kisvárosias népességet, s miután a fejlesztési prioritások nyomán kiépültek a várossá nyilvánítás infrastrukturális feltételei, nagyközségi, 1984-től városi jogú nagyközségi rangot kapott, melyre 1989-ben a várossá nyilvánítás tett pontot.

A városban élt haláláig Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja. Az idős Kossuth házaspár 1838 októberében leányaival költözött Pestről Alsódabasra.

Dinnyés Lajos (1901-1961) kisgazdapárti politikus, miniszterelnök, szintén Dabas szülötte. 1947. május 31-től 1948. december 10-ig Magyarország miniszterelnöke volt.

Gyón nevezetes szülötte Gyóni (Áchim) Géza (1884-1917) költő, újságíró, akinek édesapja a helyi evangélikus lelkész volt.